Van egy mondás, hogy a pokolban a magyarok számára fenntartott szurkos üstöt nem örzik, mivel nem kell félni attól, hogy megszöknek onnan, ugyanis amint az egyiknek sikerül majdnem kimászni, a többiek biztosan visszahúzzák. Mi sem bizonyítja ezt jobban egy felháborító szöveg, amelyet Facebook üzenőfalon olvastam:

“Kérlek Titeket ne hagyjuk hogy a Nagyváradi lány nyerje meg a megasztárt!!! A megasztár MAGYAR műsor, ezért MAGYAR nyerje meg !!!!!!!!!! “

Szégyen és gyalázat! Miért aki nem a jelenlegi “csonkított” Magyarországon él magyarként, az nem is magyar? Elkéne gondolkodni mielőtt ilyeneket ír valaki. “Hogy nem sül le a képéről a bör annak, aki ezt kitalálta?” – gondoltam magamban és hirtelen indíttatásból kereszteslovagként meggyőző érvekkel kezdtem el kommentálni a bejegyzést, amellyel nagyon is egyetértettek a többiek, úgyhogy az írás szerzője megszégyenülten letörölte azt a Facebook adatlapjáról, ugyanis nem tudta elérni azt a hatást az ismerősei körében, mint amire számított és ez egyáltalán nem tett jót a személyes imidzsének.

Nem mindegy hogy valakit románnak, vagy romániai magyarnak mondanak. A kettő nem ugyanaz ugyanis, akiknek magyar őseik vannak, azok genetikailag magyar származásúak, bármilyen országban is éljenek és ezt akár tetszik, akár nem, nem lehet megváltoztatni. Ezek nem faji kérdések, még csak nem is arról szólnak, hogy bármelyik nép is többet érne akár Isten szemében, mint embercsoport.  Valójában csak arról a tényről van szó, hogy aki magyarnak született, az magyarként is fog meghalni, függetlenül attól, hogy milyen országban él, milyen nyelven beszél, gondolkodik stb. Olvasva a Megasztáros fórumokat felismertem a tényt, hogy Magyarországon néhány ember megint bebizonyította, hogy az emberi butaság határtalan, de azért még van remény..

Végeredmény: Tolvai Renáta megnyerte a versenyt MAGYAR emberként, MAGYAR névvel, MAGYAR szívvel.

Vegyél a Tesco-ból fagyasztott szilvásgombócot, és “felejtsd el” a hűtőbe rakni pár órán keresztül. Helyette tedd inkább a radiátor közelébe, majd kezdj el Facebookozni és felejtsd ott magad két órán keresztül. Majd két óra elteltével kezdj el sopánkodni azon, hogy milyen hülye voltál, és dacból tedd be a gombócos zsacskót a fagyasztóba. 3 óra múlva vedd ki, és darabold fel szép szeletekre, majd, amikor ezzel készen vagy, ne felejtsd el feltörölni a masszát az asztalról. A kockákat tedd bele a vízbe, majd várd amig megfő. Utána ízlelés szerint tálald. Egészségedre!

A szomszéd macskája türelmesen várakozik....

Be kell vallanom, nem különösen rajongok a macskákért. Sokkal inkább kutyapárti vagyok…gondoltam egészen idáig. Sosem volt macskánk, merthogy nem is igazán vágytunk rá. A családból ugyanis háromból ketten mindig leszavaztuk. A többség dönt ugyebár egy jól felépített családi demokráciában is. Ezt a folyamatot szakította meg macska a szomszédból, aki szinte naponta átjár hozzánk, felmászik a konyhaablak párkányára és vár.

Általában éhes, de van amikor csak jól érzi magát nálunk, és szeret a közelünkben lenni. Nem követelődzik, képes órákig az ajtó előtt várakozni türelmesen. Tudja jól, hogy elöbb – utóbb kaját fog kapni, mert nem tudtunk neki egyszer sem ellenállni eddig. Van úgy, hogy tűri az orrát bizonyos kajákra, mert neki csak macskaeledel a favorit. Hát nem vegetáriánus az biztos.. Ha nem kapja meg a kedvenc húsadagját, látni kéne azt a megvető tekintetet ahogyan ránk néz. A macskák intelligensek és ravaszak is egyben. Nem mellesleg buták, legalábbis a kutyákhoz képest, na meg persze kétszínűek ezt is hozzá kell tenni. Ennek ellenére kezdem megkedvelni ezt a macskát. A nevét még nem tudjuk, ugyanis nem mutatkozott még be, pedig már ideje lenne…

" Ha szépnek mutatom magam, talán megszánnak és kapok enni is..hmm finom Whiskas.."

"Na mostmár eleget vártam. Adj enni gyorsan, mert macska lagziba vagyok hivatalos ma este és nem szeretnék elkésni.."

Két év után újra Veszprémben jártam. Úgy időzítettem a nyári látogatásomat, hogy az utcazene feszitválon már ott lehessek. Minden simán indult, már Ferihegyen is csak öt percet kellett várnom a csomagjaimra, és harmadikként megjelent a futószalagon. Istenem, de jól éreztem magam, innentől kezdve minden úgy ment mint a karikacsapás. Taxiba pattantam, és épp, hogy elértem a Népligetnél a 8:30-as veszprémi buszt. Az első két nap kicsit zűrösre sikeredett, tisztáznom kellett néhány félreértést amelyek olyannyira jelentéktelenek, hogy nem is érdemes több szót ejteni róluk. A lényeg az, hogy az utcazene fesztivál teljesen elfeledtette velem az összes kellemetlenséget ami velem történt.

A Hotel Veszprémben szálltam meg. Rövid elemzés: Kevés a luxus, szolid a kényelem. Hiába ma már inkább kolesznak használják. Még szerencse, hogy nyár van, akkor minden fürge diák hazamegy nyaralni, így a 203-as szobát gond nélkül birtokba vehettem a második emeleten az elkövetkező bő egy hétben. A recepción az első kérdésem az volt, hogy van-e Wifi az épületben. Hát persze, hogy volt…csak épp az én szobámban nem volt vétel. Na sebaj gondoltam, kiülök a kanapéra a folyóson. Jel az volt, kedvemre internetezhettem volna, hiszen a jel ötös erősségű volt. Ha a volna ne lett volna ugye… Kapaszkodj meg: a folyósón nem volt konnektor, így nemigen használhattam a gépet. Amúgy is már a laptopom aksija egy éve minimális szinten működik, vagyis sehogy.

Gondoltam sebaj, kérek egy hosszabbítót a recepción, de mint az lenni szokott, egyetlen egy hosszabítójuk volt, és az is az irodában. Így, hát leköltöztem az előtérbe, mert ott volt legalább konnektor. leültem tehát a fotelbe, és ott interneteztem. Hiába 5 csillag helyett, csak hármat kapott az 1967-ben emelt épület. *** Ennyi!

Azonban a hotel azért nem volt annyira rossz sem, hiszen nekem teljesen megfelelt. Mondhatnám, az igényeimet tökéletesen kielégítette. Igaz, hogy a zuhanyzó és a mosdó a folyósón volt, de megérte, hiszen 3000ft-ot spóróltam éjszakánként. Ennyi volt a különbség a fürdőszobás és nem fürdőszobás szobák között. Voltak szorgos látogatóim is: hangyák, akik megleptek az éjszaka leple alatt, de sebaj hotel a város szívében, kell ennél több?

Mivel a legforróbb időszakot fogtam ki magamnak a látogatáshoz, az éjszakáim is forrón teltek. Na nem kell mindjárt sikamlós dolgokra gondolni, sajnos nagyon kellemetlenül érintett az éjszakai kánikula ami a szobámba szorúlt. 35-40 fok volt kisebb túlzással. A harmadik nap végére már teljesen megszoktam, hogy 0-24 óráig folyik rólam a víz. És mit gondolsz, nem kértem ventillátort a recepción? Dehogyisnem.. csak éppen volt nekik, de nem adtak, mondván, hogy nincs benne a szoba árban.

A folyósón lévő zunyanyzót, naponta kb. négyszer használtam..csak, mert jól esett, és ezért legalább nem szóltak rám. Az utcazene elsőnapja a Canyon sörözőben telt el. Napközben, kánikulában az ember mit csinál? Levonul a barátaival inni egy pincébe. A nap jól telt, mert barátokkal, barátnőkkel futottam össze, és jót beszélgettünk. Az utcazenén minden sarokban egy zenekar állt és zenélt. Kellemes élmény volt találkozni a barátaimmal, volt osztálytársakkal, színész kolegákkal. Végigsétálva a városban, mindig akadt valaki aki a nyakamba ugrott. A siker receptje egyszerű: költözz el onnan ahol laksz, és két évben csak egyszer látogass haza. Meglátod, hogy mekkora népszerűséged lesz.

Az első nap egyik kedves zenész ismerősöm is fellépett. Fabók Péternek hívják és a Tangram formációjával bűvőlte a közönséget. Ez volt az első alkalom, hogy találkoztunk, eddig csak internetről ismertük egymást, amikor egy közös marketing project miatt működtünk együtt. A zenéje megtalálható a tangram.hu weboldalon. Szép volt Péter. A következő 4 napban pedig rendszeresen reggel 6-kor feküdtem és délután 2-kor keltem fel. Mindig volt valaki akivel inni lehetett. Na persze, nem vagyok én nagyon alkohol mániás, de egy évben egyszer most miért is ne?

Összefoglalva a veszprémi élményeimet, elmondhatom, hogy nagyon jól éreztem magam. Köszönöm mindenkinek, akivel találkozhattam, igazi pozitív élmény volt. A komoly beszélgetések, a baráti összetartozás, a véletlen találkozások, az éjszakai hülyéskedések a Cholnoky lakótelep környékén, a “bandázások” mind-mind kellemes emlékként maradnak meg bennem. Hamarosan látjuk egymást!