További írások


14
okt 11

Elmélkedés erről, arról… az életről

Éjfél is elmúlt már. Izzadva érzékelem a Neo Citran hatását, amely a megfázásomat hivatott kezelni. Az ágyamon ülök, ölemben a laptopom és írni van kedvem. Egy ideje már, hogy kezdek rádöbbenni dolgokra. Úgy érzem, most kezdek igazán felnőtté válni. Fizikai értelemben már az vagyok, de most a szellemem is követi a felnőtté válás folyamatát. Ugyanakkor ez nem egy depresszív időszak, nem félelmetesebb a gyerekkornál. Csak más. Érzed a gondolataid, a tetteid súlyát, és a soha vissza nem térő alkalmakat, amikor a lelkiismereted azt súgja cselekedned kell.

A gondolatok és a tettek súlyának figyelembevétele ugyanakkor felelősségre is tanít. Tudom, hogy bármi is van az életemben azért én vagyok a felelős, még abban az esetben is, ha egy adott körülményt nem én hoztam létre. Eddig természetesen elméletben is tudtam ezt, de most valahogyan kezdem a gyakorlatban is megérteni, hogy miről is van szó. Bánom-e azt, hogy csak most jutottam el erre a szintre? Nem, egyáltalán nem. Úgy érzékelem, hogy ez a fejlődésem része, amely halad a maga ritmusában.

Visszatekintve már képes vagyok megbocsájtani magamnak a gyerekkori, serdülőkori hülyeségeimet, esetlen megnyílvánulásaimat, amelyekre mindig zavarbaejtően gondoltam vissza. Az ember esetlennek érzi magát, túlteng benne az energia, szenvedélyesen falná az életet, ha tehetné, de valamiért nem tudja. Ez a vágy az ami kamaszkorban jelentkezik. A szabadságvágy nagyobb, mint az azzal járó felelősségvállalásra való hajlandóság, mint anyagi, mint pedig emocionális értelemben. Úgy érzem ugyanakkor, hogy semmit sem vesztettem. Visszatekintve mostani fejemmel, egy jópár dolgot másképp csinálnék az életemben, de mégsem bánom amit tettem. Azt kell, hogy mondanom, hogy minden amit tettem, önmagávan véve keretként tekintve jó irányba vitt engem. Dolgok amelyeken változtatnék, csupán stilisztikai, díszítő elemei lennének az életemnek, a lényeget tekintve úgy érzem, jó úton haladok.

Nem érzem kisiklottnak az életem, habár voltak olyan időszakok, amikor úgy éreztem, hogy az idő halad, és én nem fejlődöm sehová. Idővel a dolgok a maguk helyére kerülnek. Ennek biztos tudatával adtam fel magamban azt a tévképzetet, hogy mindig éberen figyelnem kell, nehogy lemaradjak valamiről. Amikor az ember könyvekből tanulja el a példaképeitől azt, hogy hogyan vezesse az életét, akkor kimaradnak az életéből a kudarcok.

Sikerkönyv írok elárasztják a könyvesboltokat jobbnál jobb önfejlesztési könyvekkel, amelyeket ők alkottak meg saját tapasztalataik alapján, sokszor nagyon súlyos kudarcok tanulságaként. A könyvek irányt mutatnak, és szerencsésnek érzem magam, hogy már tizzenégy évesen találkoztam az önfejlesztési könyvekkel. A könyvek a konklúziót írják le, vagyis, irányt mutatnak, hogy mit lehet, és mit érdemes kikerülni az élet bizonyos területein. Vannak akik könyveket írnak arról, saját példáik nyomán, hogyan kerüljük el a konfliktusokat, anyagi csődöt, rossz döntéseket és így tovább. Az olvasó sikeresen elsajátítja a recepteket, és elkerüli a veszélyeket, ennélfogva kényelmessé válik. Azonban, ha személyesen él át valaki anyagi csődöt, akkor következő alkalomkor már nem fogja elköveti ugyanazt a hibát, mert a tudatába éget a kudarcok által, hogy mit szabad és mit nem. Én is megtapasztalom ezt, és semmi bajom nincs vele, sőt igénylem azt, hogy a hibáimból tanuljak.

Arra is ráébredtem illetve kezdek ráébredni, hogy a pénzt nem kell olyan komolyan venni, mint azt emberek teszik. Jó, ha van, viszont nem a boldogságod záloga. Ahhoz, hogy boldog légy nincs szükséged pénzre. A lelki nyugalomnak semmi köze a pénzhez. Jó dolog, ha van pénzed, viszont jobb, ha tudod, nem leszel boldogabb tőle. Ugyanakkor ha nincs pénzed, nem leszel boldogtalanabb sem. Tehát a pénztelenség, nem boldogtalanít, ugyanúgy, mint a pénz sem boldogít. Látszólag boldog vagy, ha van pénzed, de ez illékony dolog.

Arra is rájöttem, hogy habár szeretem a pénzt, mégsem tartok a boldogságom, lelki nyugalmam zálogának. Egyszerűen nem így érzem. Tudom azt is, hogy ha lelki nyugalomra vágyom, nem kell gazdagnak lennem, ez egy hülyeség. Azt is tudom, hogy nem leszel boldogabb, ha gazdag ember leszek, mint most, amikor nem mondhatom magam gazdagnak. Legfeljebb az egómnak kedvez, amely egy kis időre elvakít, és agyondícséri az elmédet, de minden ami valótlan az nem megszűnik egyszer. Tehát az a fajta biztonságérzet is megszűnik egy idő után, hogy pénzed van. És majd rajtakapod magad, hogy ugyanúgy panaszkodsz a pénz miatt, mint szegény korodban, csak akkor azért tetted, mert meggondoltad, hogy kenyeret veszel, vagy bulizni mész, amikor gazdag vagy, pedig azért, mert csak egy tízmilliós BMW-re futja a keresetedből, és nem tudsz megengedni magadnak egy Ferrarit.

A gondolkodási minták tehát megmaradnak, a pénz csak a körülményeidet változtatja meg, a mintáidat nem. Aki viszont tisztában van, hogyan viszonyuljon a pénzhez, az kikerülhetei ezeket a fekete lyukakat. A pénz nem boldogít, de nem is boldogtalanít. Csak a tiszta tudattal lehet megélni az életet annak amilyen. Akinek zavarosak a gondolatai, semmiben sem biztos, az mindig kapaszkodót fog keresni, csak éppen nem magában, hanem valami külső dologban. Pedig a válasz bennünk van, és ezt már nem csak üres kijelentésként érzékelem, hanem tudom, hogy így van, mert megélem a mindennapjaimban. A külsőségek amikben élsz, belső lelkiállapotod kivetülése. Ha csak a külsőt változtatod meg, a belső ugyanolyan marad, és hiteltelen emberré válsz. Számomra az életcél: hiteles emberré válni.


14
szept 11

Éjszakai képek

"Kölner Dom" at night III

Stratosphere Hotel Tower Night photo

Trails over the House


8
jan 11

Biztos vagy abban, hogy az Istenhited valódi?

Először is, a cím provokatívnak hangozhat, de sebaj, ugyanis pontosan ez volt a célom. Az embereket gyakran csak sokkolva lehet felébreszteni a hétköznapi álmaikból, és ehhez a blogbejegyzéshez éles elmére van szükség, különben nem hallja meg senki. Az Istehitről van most szó, de teljesen más megvilágításban, ahogyan ezt a kérdést általában szokták vizsgálni. Itt most nem arról elmélkedem, hogy vajon létezik-e Isten, vagy sem, hanem, hogy akik úgy vélik, hisznek a létezésében, valóban hisznek-e, vagy csak azt hiszik, hogy hisznek benne. Lehet, hogy ez most furcsán hangzik, de megfigyelésem szerint ez sokkal több embert érint, mint azt sokan gondolnák. Continue reading →


27
okt 10

A torz humorérzék mint általános nyavalya

“Ne fárassz már” szokták mondani néhányan, amikor viccet mesélünk nekik. Nem tudom, miért van ez, de én minden viccen tudok nevetni, és soha életemben nem voltak logikai elvárásaim, hogy egy viccnek milyennek kell lennie. A vicc az vicc és kész, nem pedig kritizálni való szépirodalom, tessék a helyén kezelni őket. Continue reading →


17
okt 10

A szomszéd macskája

A szomszéd macskája türelmesen várakozik....

Be kell vallanom, nem különösen rajongok a macskákért. Sokkal inkább kutyapárti vagyok…gondoltam egészen idáig. Sosem volt macskánk, merthogy nem is igazán vágytunk rá. A családból ugyanis háromból ketten mindig leszavaztuk. A többség dönt ugyebár egy jól felépített családi demokráciában is. Ezt a folyamatot szakította meg macska a szomszédból, aki szinte naponta átjár hozzánk, felmászik a konyhaablak párkányára és vár. Continue reading →


10
okt 10

Hans Zimmer a filmzenék királya

Imádom a filmzenéket. Nem csak, hogy imádom őket, hanem felismertem, hogy én is ezt akarom hivatásszerűen csinálni. Ez az a művészeti forma amelyben teljesen kitudom fejezni magam. Színpadi embertől az emberek azt várnák, hogy előadóművészeti ambicíói legyenek, de nálam más a helyzet. Vannak ilyen ambicíóim is, de jobban szeretek megalkotni zenei dallamokat a semmiből a fantáziám segítségével.

Continue reading →


14
jún 10

Heti Twitter június


Ma valaki azt mondta: Írországban minden zöld kivéve az ajtók, azok színesek. Körülnéztem és tényleg.

Ma először rám mosolygott a két hónapos keresztlányom.

A dió, mogyoró, mandula fogyasztása is csökkenti a koleszterinszíntet .

Két nap Galway és Ashford, Isteni volt.

A Nokia céget 1865-ben alapították, cellulóz feldolgozására. Eleinte papírárut és gumicsizmát is gyártottak.

1849 augusztus 13-án Skóciában egy hat méter átmérőjű jégdarab hullott az égből földre.

Alaszkában tilos a jávorszarvasokat alkohollal itatni.

Ne légy pótolhatatlan! Ha senki nem tud helyettesíteni, sosem fognak előléptetni.

A Vb első napjaiban idegesített a vuvuzela hangja a lelátókon. Ma már nem idegesít, mert emiatt nem nézem a meccseket.


10
jún 10

2010 június 10. Indul a blog!

Kedves olvasóm!

Ma indítottam útjára a blogomat. Ez a blog rólam szól, ezért csakis olyan témákról írok amelyek tényleg közel állnak hozzám. Ha rendszeresen követed az írásaimat, megismerheted, hogy milyen személyiség is vagyok. Megtudhatod, milyen a hozzáállásom az élethez, mik a kedvenc témaköreim, zenéim..és úgy általában, milyen az életstílusom. Minden lényeges dolgot igyekszem megosztani ami velem történik a hétköznapokban. Célom az önkifejezés és a szórakoztatás. Ennek szellemében kezdem el írni most ezt a blogot..

Baráti üdvözlettel:

Sipos Márton